Százéves terv a cionizmus megsemmísítésére. Hogyan kötött szövetséget Adolf Hitler és Amin Al-Husseini palesztin f?mufti a végs? megoldásra? Az iráni atombomba, mint a náci stratégia csodafegyvere. Barry Rubin és Wolfgang G. Schwaritz úttör? jelent?ség? könyve most el?ször publikált dokumentumok alapján mutatja be, hogy a német birodalmi külpolitika már a 19. század végét?l stratégiai szövetségeseinek tekintette az új iszlamista politikai mozgalmakat a brit-francia befolyással szemben. A németek már az els? világháborúban megkíséreltek szent háborút, dzsihádot szítani a muzulmán világban, de az oszmán birodalom veresége miatt a terv meghiúsult. Hitler hatalomra jutása után a program újra el?került. A náci hadvezetés számára kiemelt stratégiai cél volt a Közel-Kelet megszerzése, és ehhez Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi f?muftit választották f? szövetségesüknek. Adolf Hitler azt követ?en hozta meg a végs? döntést 1941-ben az európai zsidók teljes kiirtásáról, hogy Berlinben találkozott al-Husszeinivel. A f?mufti a szövetség feltételeként azt követelte, hogy Hitler ne engedjen egyetlen német zsidót se Palesztinába vándorolni. Ígéretet tett arra, hogy ha Rommel tábornok bevonul Jeruzsálembe és a Köze-Keletre, német arab megsemmisít? alakulataival egy év alatt minden zsidót kiírt a térségben. 1942-ben úgy t?nt, hogy semmi nem akadályozza meg a nácikat abban, hogy a végs? megoldás népírtó programját a Közel-Keleten juttassák teljességre. A zsidómentes világ rémálma 70 éve végül kudarcot vallott, de a náci stratégia mai örökösei nem adták fel: Irán és szövetségesei újra azzal fenyegetnek, hogy eltörlik Izraelt a térképr?l.