„Felnézett, és amit ott látott az túltett minden képzeletén. Sébastien ott állt anyaszült meztelen a lépcsősor legtetején. 
Vannak olyan apró, csak egy szilánknyi időnek tűnő jelenetek az életben, melyek kitörölhetetlenül beágyazódnak emlékeinkbe. Ez a jelenet Gérard számára ilyen volt. 
Egy csodálatos pózban, egy még csodálatosabb test. 
A fiú olyan testarányokkal rendelkezett, hogy ennél szebbet elképzelni sem lehetett. 
Valami észvesztően szép látványt nyújtott. Hirtelen átsuhant rajta a gondolat, hogy akár megfesthetné így is, mert nem csak a test, és a beállás volt gyönyörű, hanem a testen megjelenő fények is. 
Mintha egy időutazó ókori ifjú jelent volna meg a lépcső tetején, akiről a ma látható legcsodálatosabb márványszobrot faragták. És aki csakis azért jött el, hogy érzékeltesse és bizonyítsa, a kor szobrászmestere bármennyire is volt tehetsége és tudása legmagasabb fokán, soha nem tudta visszaadni azt a tökéletességet, melyet modelljében megformáltak az Istenek. 
Tekintetük lassan összetalálkozott, s azt mindvégig egymáson tartva, a fiú varázslatosan gyönyörű mosollyal az arcán elindult, lefelé a lépcsőkön.”