Aztlán by Paul Hut

  Ő már biztonságos távolból, a kunyhók mellől nézte végig, amint Thea meztelenül az erdőbe, Peti pedig, a lány ruhájával a portálba veti be magát, és most nagyon nem örült neki, hogy nem maradt ott mellettük.
  − Mit csinálsz öcskös? − mormolta ijedten maga elé.
Tenni azonban semmit nem tehetett érte.
Egyszerűen túl messze volt tőlük…
  És csak végignézhette amint az öt fenevad, meg a három, egyértelműen azték pap, alig egy-két pillanatnyi habozás után bemasírozik az átjáróba…
A lányt vagy nem látták, vagy nem hitték el, hogy ő maradt itt.
És most már tudta mi volt Péter célja.
Ami végtére is sikerült neki.
  'Hát akkor nekem kell a gondodat viselnem hercegnő' − csalt szomorkás mosolyt az arcára a hervasztó gondolat.
  Nem tehetett róla, de végtelenül elszomorította Peti távozása. Valahogy úgy érezte magát nélküle, mint Batman Robin nélkül. Ugyan szuperhős volt még így is, de már nem ért annyit.