„Szőcs Géza darabjának témája provokatív és feszélyező. Opportunizmus és morális relativizmus vezérli egy emlékeit elfeledő közösség sorsát, mely ennek következtében kulturális és civilizációs értékeitől is megválni készül. Az író allegóriáját irgalmatlanul alkalmazni lehetne mind a románok, moldovaiak vagy ukránok, sőt még a szerbek és macedónok sorsára is, mind pedig más olyan népek és nemzetek történetére, amelyek átélték a diktatúra és civilizációs romlás hatásait, és megtanultak bármi áron és bármilyen eszközzel túlélni. Ennek a bármi áron és bármilyen eszközzel-nek a valóságát világítja meg Szőcs Géza darabja. Röviden, egy Kisberek nevezetű helységben - amely az 1919-es magyar határ szélén úgy döntött, hogy az erősebbik szomszédhoz csatlakozik - Vérmarót, az államvezér látogatását várják, aki valamely afrikai ország császárának társaságában érkezik. 1989-ben járunk, mikor is - és ezt a lakosok jól tudják - a települést le fogják rombolni, az embereket pedig elköltöztetik. A túléléshez választott megoldás a következő: áttérni a mohamedán hitre és muzulmánokká, vagyis böszörményekké válni, és az afrikai császár segítségére támaszkodva, politikai menedékjogot kérni, sőt, mi több, bőrszínt is változtatni, és így teljesen feketékké lenni. Szőcs Géza darabjának témája provokatív és feszélyező. Opportunizmus és morális relativizmus vezérli egy emlékeit elfeledő közösség sorsát, mely ennek következtében kulturális és civilizációs értékeitől is megválni készül. Az író allegóriáját irgalmatlanul alkalmazni lehetne mind a románok, moldovaiak vagy ukránok, sőt még a szerbek és macedónok sorsára is, mind pedig más olyan népek és nemzetek történetére, amelyek átélték a diktatúra és civilizációs romlás hatásait, és megtanultak bármi áron és bármilyen eszközzel túlélni. Ennek a bármi áron és bármilyen eszközzel-nek a valóságát világítja meg Szőcs Géza darabja.” (Alina Nelega, fordította Gergely Zsuzsa)